Hajad ezüstjével szökött meg a novemberi szél. Utolsó sóhajod sietett utána. Kicsi szobádba már beköltözött a Tél. Jég, zúzmara jár a nyomába. Elmentél, Anyám. De lásd, én itt vagyok. Virágot hoztam néked. Térdre hullok és remegő kézzel simogatom meg emléked. Köszönni jöttem. Megköszönni a kincset, amit adtál. Mert már tudom, gazdag vagyok. Gazdagabb a leggazdagabbaknál. Koporsóbazárt, szótlan ajkad suttogta el nekem a Titkot: Szíved egy kincstár. Ne tékozolj soha, de mindig másoknak is adjál.

Kik is azok a mindenszentek? Kik azok a boldogok, akiknek Jézus a hegyi beszédben megígéri az Isten országát, az üdvösséget? Mai formájában is több, mint ezeréves ünnep ez, eredetében és jelentésében pedig visszamegy az első keresztény századokra. Minden nép mindenkor tiszteletben tartotta nagyjait és elődjeit. A hajdani rómaiaknál az ünneplés és tisztelet legnagyobb foka volt, hogy őseiknek és hőseiknek isteni és félisteni címeket adományoztak, akiknek aztán szobrot emeltek, esetleg szentélyt állítottak fel.

Ha még fiatal keresztény vagy, akkor még mielőtt elkezdenél mások felé szolgálni, tölts időt azzal, hogy áttanulmányozod, ki is vagy Krisztusban. Fontos, hogy ne azért akarj másokon segíteni, mert egy nyomás van rajtad, és úgy érzed, hogy jó dolgokat kell tenned, hogy jól érezd magad; hanem azért, mert szereted Istent, és követed a vezetését. Ha pedig már jól ismered az Igét, és tudod, ki vagy Krisztusban, akkor itt az ideje, hogy felállj, és ezt mondd: Igen, telve vagyok Isten Igéjével.

Tudod, az álmaidért, a vágyaidért és a céljaidért küzdened, harcolnod kell! Nem teheted meg, hogy feladod, nem menekülhetsz el a problémák, fájdalmak, csalódások és az élet akadályai elől. “Feladom!”.., ha így teszel, sosem leszel az, aki lenni szeretnél! Mindenre képes vagy, akármire, csak akarnod kell, hinned benne, bízni, hogy sikerülhet, és meglesz. A tiéd lesz! Tudod, a legszebb álmaid is egyszer valóra válhatnak, ha hiszel bennük. Vágyaid és céljaid pedig sikerülni fognak és megvalósulnak, ha teszel értük!

Nagyon sok felnőtt törekszik a tökéletességre. Gyötrik magukat, és csalódnak önmagukban, ha nem érik el a tökéletességet. Pedig a tökéletesség elérhetetlen, hiszen emberek vagyunk, és előfordul, hogy hibázunk. Akármennyire törekszünk is arra, hogy tökéletesek legyünk, ez csak pillanatokra sikerülhet. De ha megfigyeled önmagadat, akkor rájössz, hogy vannak fontos dolgok, amiket már elértél, ezzel pedig megerősítheted az önbecsülésedet. Ha megérted és elfogadod, hogy nem csak a nagy dolgok számítanak, hanem a kicsi eredmények is fontosak, akkor rájössz, hogy sokkal több vagy annál, mint ahogy eddig gondoltad.

Sokan nem is tudjuk, milyen fontos, mennyire meghatározza életünk minden mozzanatát az önbecsülésünk. Az alacsony önértékeléssel rendelkezők a kritikát, a negatív dolgokat sokkal könnyebben hiszik el, mint a dicséreteket. Az önbecsülés egy előfutára a mások megbecsülésének, és ebből a szempontból a tisztelet valakinek a szülei és származása iránt fontos. Hacsak nem tekinti értékesnek az ént, potenciálisnak, csodálatra és törődésre méltónak, és másokkal egyenlő elbírálást érdemlőnek, az egyén nem lesz képes igazán megadni ugyanezt a bánásmódot másoknak.

Nincs olyan emberi elme által teremtett vers, dal, mítosz vagy mese, mely vetekedhetne a természet páratlanul izgalmas előadásával. Nincsenek olyan tündérek, najádok, nimfák, melyek akárcsak megközelítőleg olyan csodálatosak volnának, mint a természet valóságos teremtményei. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak.

Sokszor kaphatjuk magunkat azon, hogy nem saját magunkat adjuk. Különböző “álarcokat” viselünk attól függően, hogy milyen társaságban vagyunk éppen. Ezek a “álarcok” általában reflexszerűen, tudat alatt “ugranak fel” arcunkra. Ha viszont tudatosan elkezdjük figyelni, hogy mikor milyen “álarcot” viselünk, abban a pillanatban saját magunkat is megtalálhatjuk. Vajon miért viselünk “álarcokat? Születésünkkor minden szempontból véve csupaszon érkezünk e világra: nemcsak testünk, lelkünk is meztelen, “álarc-mentes”.

Advent. A Jézus születésének ünnepére való várakozást a böjt, a bűnbánat és a tettekben megnyilvánuló jócselekedetek mellett a kifejezetten csak erre az időre jellemző katolikus szertartások és szokások is segítik. Az adventi készület hagyománya a 4. századból ered, amikor a vízkeresztkor tartott keresztelések előtt háromhetes előkészületi időt tartottak. A következő században ez a várakozás átalakult: már a karácsonyra, Krisztus megszületésének ünnepére készültek lelkileg a keresztények az ünnepet megelőző hat héten keresztül, ebből rövidült le a négy vasárnapot átívelő adventi időszak.

Onnan fentről minden másképpen látszik. Sokkal könnyebbnek tűnik. Látható mindaz, amit itt lent csak sejtünk. Miért nem láthatjuk mi is mindazt, amit odafent látnak? Miért olyan nehéz minden egyes nap,miért kell annyi csatát megvívnod? Ha megkérdezed Őket, azt felelik: miből tanulnál, ha mindig tudnád, melyik a helyes út? Hiszen minden benned van, és érted. A válaszokat ott kell keresned. A tiszta hang elérhető számodra is. Ha úgy akarsz látni ahogyan az égiek, csak figyelj önmagadra.

Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállani az élet terített asztalamellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem elbízni magad semmiféle helyzetben. Mindennek alján az isteni gondolat van, a szellem, mely kormányozza a világot: s ez a szellem nem tűr semmiféle magabiztos kedvtelést, önhitt elégedettséget, pislogó és lusta kielégülést.

Előfordulhat, hogy Isten akaratát teljesítem és mégis vacakul érzem magam? Előfordulhat. De helyette a békességet is választhatod. Van egy jó hírem azoknak, akik úgy érzik, hogy Isten egy nehéz időszakonvezeti most őket keresztül, azoknak, akik boldogtalannak, szerencsétlennek és haszontalannak érzik magukat. Akik nehéz helyzettel szembesülnek Isten kegyelmét is nagyobb mértékben árasztja rájuk. Ez az a kegyelem, ami másokat is elgondolkodtat: “Hogy lehet még ebben a helyzetben is ekkora békessége?!” Erre mondjuk: a hit.

Időpont megjelölést soha nem kaptok. Lelketekre káros hatást gyakorolna, ha pontosan tudnátok, jövendölésem mikor valósul meg. Detudomástok legyen róla, mert figyelmeztetni, és óvni akarlak, és azt akarom, hogy felkészüljetek rá. Figyelmeztetni akarlak, hogy lelketeken jobban munkálkodjatok, és ÓVNI akarlak a közönytől – amit keserűen megbánnátok. Ezért az eljövendőt meghirdetem, de az embereket már ennek a megváltó periódusnak a kezdete óta figyelmeztettem a bekövetkezendő végre.

Isten egyedülálló. Ő tehát szent, kezdet és vég nélküli. Az ég és a föld mozgása, az évszakok változásai, mind Isten ereje. Isten szétosztottaszellemét, erejét és testét, és megteremtett minden élőlényt, először a testet teremtette, utána adta hozzá az erőt és a szellemet. Isten erejének nyolc funkciója van, más néven a „nyolcas erő”, amelyet „Isten teljes erejének” nevezünk: 1. Mozgási erő 2. Maradék erő 3. Megoldás erő 4. Megalvasztó erő 5.

Amikor a Biblia ihletettségéről beszélünk, azalatt azt értjük, hogy Isten olyan természetfeletti módon inspirálta a Szentírás szerzőit, hogy az,amit leírtak Isten Igéje volt. A Szentírás szóhasználatában az inspiráció egyszerűen annyit jelent: “Isten lehellete”. Az inspiráció/ihletettség azt üzeni nekünk: a Biblia igazán Isten szava, és ez a Bibliát egyedülállóvá teszi az összes könyv között. Míg különböző nézetek léteznek atekintetben, hogy a biblia milyen mértékben ihletett, afelől nem lehet kétségünk, hogy a Biblia mag állítja, hogy a Biblia minden részének minden szava Isten által ihletett.