Amikor a Biblia ihletettségéről beszélünk, azalatt azt értjük, hogy Isten olyan természetfeletti módon inspirálta a Szentírás szerzőit, hogy az,amit leírtak Isten Igéje volt. A Szentírás szóhasználatában az inspiráció egyszerűen annyit jelent: “Isten lehellete”. Az inspiráció/ihletettség azt üzeni nekünk: a Biblia igazán Isten szava, és ez a Bibliát egyedülállóvá teszi az összes könyv között. Míg különböző nézetek léteznek atekintetben, hogy a biblia milyen mértékben ihletett, afelől nem lehet kétségünk, hogy a Biblia mag állítja, hogy a Biblia minden részének minden szava Isten által ihletett. Az ihletettség e nézete gyakran “szószerinti ihletesség” néven kerül említésre. Ez azt jelenti, hogy az inspiráció kiterjed minden egyes szóra, nem csupán alapelvekre; és hogy az inspiráció kiterjed a Szentírás minden egyes részére és minden egyes témájára.

Vannak olyanok, akik úgy vélik, a Bibliának csupán egyes részei ihletettek, vagy netán csak a vallási élettel foglalkozó alapelvek, ötletek, ám ezek az elképzelések kudarcot vallanak, mert a Biblia nem ezt állítja. A teljes szószerinti ihletettség Isten Igéjének alapvető tulajdonsága. Az inspiráció mértéke tisztán látható a 2 Timóteus 3:16-17-ben: “A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített”. Ez a szakasz azt mondja nekünk, hogy Isten ihlette az egész Írást, amely így hasznos számunkra. Nem csupán egyes vallással foglalkozó részeket ihlette tehát Isten, de minden egyes vers Mózes első könyvétől a Jelenések könyvéig Isten szava. És minthogy Isten által inspirált, bármely része hiteles, ha tanításra, feddésre, megjobbításra kerül sor kerül sor, és alkalmas az ember tanítására, hogyan lehet Istennel kapcsolatban, “igazságban nevelődve”. A Biblia nem csupán azt állítja, hogy Isten ihlette, hanem azt is, hogy alkalmas életünk megváltoztatására és teljessé tételére, teljeskörűen felszerelve minden jó cselekedetre.