Isaac Newton a világról egy olyan képet állított fel, amelyben a világ egy örökké ketyegő kozmikus óra belsejében mozog. Szerinte az időabszolút. Egy másodperc az egy másodperc, se hosszabb, se rövidebb. Bárhol vagyunk, a lakószobánkban, vagy egy több millió fényévnyire lévő csillagon, bármit csinálunk, az idő halad előre, függetlenül minden külső befolyástól. Ez egy “közönséges értelemben” vett nézőpont az idővel kapcsolatban és ha eszerint gondolkodunk, akkor a 300 évvel ezelőtt élt Newton nyugati tudós irányvonalát követjük. Később, e század kezdetén egy különös, Einstein nevű személy, irt egy rövid cikket, ami közvetve alapjaiban rázta meg három évszázad munkáit. Ez volt a relativitás elmélete. Röviden Einstein azt mondta, hogy az idő mérésének egyetlen módja az óra használata, legyen az víz óra, amelynél minden másodpercben cseppen le egy csepp víz, vagy ketyegő mechanikus órák. Alapvetően minden óra mozog és ezért az idő a mozgás függvénye, nem teljesen független. Nem ő volt az első, aki így gondolkodott, de ő volt az első, aki matematikai formába is öntötte a gondolatait, /felállította a híres képletet, hogy E=mc2/.

Ahhoz, hogy ezt világosan megértsük térjünk vissza Newton teóriájához. Newton azt mondta, hogy van egy kozmikus óra ami “kívül” halad előre, szemben a mérhető dolgainkkal. Newton ezt az órát nevezte “valódi” órának, de ez egy nagyon merev elképzelés, hogy az idő mindentől függetlenül halad tovább, bármi is történik. Csináljunk egy kísérletet: Képzeljük el, hogy az egész világ lefekszik este és amikor reggel felébrednek, minden óra ami létezik, fél sebességgel kezd el járni. Ha Newton szerinti valódi idő valahol körülöttünk továbbra is halad előre, akkor minden amit csinálunk kétszer annyi időt fog igénybe venni. Végeredményben, a 9-5-ig tartó munkaidőnk 8 óra helyett 16 óra lesz.

De Einstein azt mondja: nem, mert ezután a különös esemény után reggel felébredve nincs viszonyítási alapunk annak érzékelésére, hogy minden a fele sebességgel működik, az ezt megelőző időszakhoz képest. Nincs tehát egy “igazi” idő, ami által minden eseményt mérni tudnánk, ami történik. Az idő a tevékenységünk mértékét szolgálja. Amikor a világ összes időjelzőjét fél sebességre lassítjuk, akkor az idő maga is fele sebességre csökken. Más szavakkal a Newton-i idő merev, míg az Einstein-i rugalmas. Másnap reggel, amikor felébrednénk, minden normálisnak tűnne. Nem tudjuk érzékelni ugyanis az idő lelassulását, mivel minden más is lelassult, amihez viszonyíthatnánk. Más szavakkal, egymáshoz viszonyítva minden egyforma sebességgel mozogna.