A szeretet örök, a szerelem nem? A szerelem sokak szerint több, mint erős szeretet. Mindannyian ismerünk embereket, akiket nagyon szeretnek, de nem szerelmesek, és néhányan szenvedélyes szerelmet élnek át olyan személyek iránt, akiket nem különösebben szeretnek. A kutatások megerősítik ezeket a mindennapi megfigyeléseket. A romantikus szerelem egyik kutatója, Rubin rámutatott, hogy a szeretet és szerelem közös alapokkal rendelkezik: mindkettő bizonyos attitűd (=érzelmi viszonyulás), mellyel egy másik személy felé fordulunk, s mindkettő az egyénen belüli érzelmek, gondolatok láthatatlan csomagjából áll. Mindenesetre a szerelem tartalma nem azonos a szeretettel. A szerelem három összetevőből áll: vonzódás, gondoskodás és intimitás. Több társadalomkutató megkísérelte, hogy megkülönböztessen kétféle szerelmet. A szenvedélyszerelem erőteljes érzelmi állapot, amelynek során intenzív vágyat érzünk a másikkal történő egyesülésre, amelyben gyengédség és szexuális érzések, feldobottság és fájdalom együtt létezik az érzések kuszaságában.

Ezzel szemben a társszerelem az iránt érzett ragaszkodás, akivel életünk erősen összefonódott. Jellemzői a bizalom, a törődés, a partner hibáival és egyéniségével szembeni tolerancia, valamint a heves, szenvedélyes érzelmek helyett, a melegség és a ragaszkodás érzése. A kölcsönös függőség és az erős érzelmek hőfoka valójában nő a kapcsolat időtartamának növekedésével. Ez abból látható, hogy a tartós partnerek a magány és az egymás utáni vágy intenzív érzését élik át, ha rövid időre elválnak, vagy látható abból az érzelmi rombolásból, amelyet a partner elvesztése okoz.

A kutatásokban sok fiatal azt állította, hogy ha a romantikus szerelem eltűnik a házasságból, akkor véget kell annak vetni. Sokan, akik szerelmen csak annak a szenvedélyes változatát értik, valószínűleg csalódni fognak. A legsikeresebb hosszú távú kapcsolatok a társszerelem “elemeit” hangsúlyozzák, és mint az elmélet is azt jelzi, hogy a szenvedélyes szerelmet jellemző intenzív érzelmek valószínűleg nem maradnak fenn.