Szeretettel köszöntelek a Inspiration to Life közösségi oldalán!
Gyere velem,dolgozzunk együtt! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Inspiration to Life vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Inspiration to Life közösségi oldalán!
Gyere velem,dolgozzunk együtt! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Inspiration to Life vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Inspiration to Life közösségi oldalán!
Gyere velem,dolgozzunk együtt! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Inspiration to Life vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Inspiration to Life közösségi oldalán!
Gyere velem,dolgozzunk együtt! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Inspiration to Life vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Volt egyszer egy szegény favágó. Törte magát, dolgozott kora reggeltõl késõ estig. Mikor már megtakarított némi pénzecskét, így szólt a fiához:
Egyetlen gyermekem vagy, rád akarom fordítani, amit az arcom verejtékével kerestem. Eredj a városba, tanulj meg ott valami rendes tudományt; akkor többre viheted, mint én, és engem is eltarthatsz öreg napjaimra. A fiú megköszönte az apjának, hogy addig is annyit fáradozott érte, elbúcsúzott tõle, és beköltözött a városba. Ott beiratkozott egy híres-neves iskolába, és olyan szorgalmasan tanult, hogy a tanítói nem gyõzték dicsérni. Becsülettel kijárt néhány osztályt, de úgy érezte, még mindig nem elég nagy a tudománya. Hanem a pénzecske, amit az apja megtakarított, közben mind elfogyott, így hát haza kellett térnie. Hajaj - búslakodott az öreg -, nem adhatok neked többet; a lelkemet kitehetem; mégsem tudok egy garassal sem többet keresni ebben a cudar világban, mint amennyi a mindennapi betevõ falatra kell.
Egyet se búsulj, édesapám! - felelte a fiú, mert azt nem olyan fából faragták ám, hogy egykettõre elveszítse a kedvét. - Ki tudja, nem válik-e majd ez is a javamra? Mi a folytatás,....megtudod ha végignézed a mesét!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
Grimm:A hat hattyú
Grimm:A tavitündér
Grimm:Holle anyó
Grimm:A Hat Szolga