Önzetlenül lehet csak igazán szeretni! A szeretet az élet alapelve, létszükségletünk. Azért élünk, mert szerettek minket és addig élünk, amíg szeretni tudunk. A szeretet meghatározása igen nehéz, szinte lehetetlennek látszó feladat. Már a magasabbrendű állat is elpusztul, ha társai kivetik maguk közül, vagy ha csecsemő korában anyai szeretet, gondoskodás nélkül nő fel: felnőttként életképtelen lesz. Az emberi pszichikum számára is létfontosságú a szeretet, amely tanult érzelem. Az anyai gondoskodás során, az anya becéző viselkedés- formáinak átélése és megtanulása rögzíti a csecsemő személyiségében a szeretet élményét csakúgy, mint az ezen érzelemhez tartozó magatartásmódokat. Az élet kezdetén az első empátiás adó-vevő csak anya és gyermeke számára létezik. A gyermek már akkor felfogja a szavak érzelmi jelentését, amikor még azok értelmét nem is ismeri. Átérzi és megérti az anya emocionális hullámzásait a metakommunikatív jelzésekből a belőlük számára küldött „üzeneteket”, amelyek a mások számára észrevétlenek és jelentéstelenek maradnának.

Eleinte a gyermek úgy érzi, hogy anyja minden megnyilvánulása neki szól. Később azonban azt is meg kell tanulnia, hogy anyja nemcsak egyedül az övé. Ennek a felfedezésnek lesz a következménye az anyával való szimbiózis felbomlásának veszélyérzete. Empátiás képességének fejlődése és megszilárdulása -melyet szintén az anyától tanult el- egyenes arányban van a veszély-helyzet okozta szorongás oldódásával. Az a törekvése, hogy legalább részben megőrizze az anyával való szoros kötődést, tanítja meg arra, hogy elfogadja az anyán kívüli, környezetükben létező egyéb tárgyakat, személyeket.

Azt szereti, akit az anya -még rajta kívül- szeret, és azt utasítja el, akit, amit az anya is elutasít. Az anya érzelmi „kézfogásának” segítségével és támogatásával teszi meg a gyermek első lépéseit, a táguló szociális környezetben az érzelmi szocializálódás felé. Az anyai szeretet a legegyszerűbb esetben is bonyolult összetevők szövevénye. Az anya szeretete a gyermek jó közérzetének az alapja, az egészséges személyiségfejlődésének a kulcsa. Miután a szeretet és a létszükséglet -szinte a születés pillanatától összefonódnak a személyiségben, joggal állíthatjuk, hogy szeretet nélkül nem élet az élet, s akit nem szeretnek megbetegszik, belepusztul a szeretet hiányérzetébe.