Az örökéletet el ne játszátok. Ne tékozoljátok el az örökéletre való lehetőséget. Igaz, egyszer mindenkinek ez lesz a sorsa, viszont addig öröknek látszó idők múlhatnak el. Végtelen kínok, és sötétségben eltöltött idők, amikor az erőtlenség és sötétség amiatt, mintha a halál állapotában lennétek. Végtelen hosszúra megnyújthatjátok a magatok számára ezt a kínos időt, hogy akár “örök kárhozatnak” is nevezhetnétek – de amit nem én teszek rátok, hanem a magatok szabad akaratával teremtitek meg magatoknak. És ismételten megteremtitek, amikor a földi emberi életet nem használjátok ki, és nem szerzitek meg magatoknak az örökéletet. Örökké nem hagylak veszendőben benneteket, mert teremtményeim vagytok, akiket kezdet óta szeretek, és mindig szeretni fogok, és nem hagyom abba, hogy szeresselek benneteket. De nem adhatom meg előre az életet, amikor ti a halál állapotát részesítitek előnybe, és kezeimből nem fogadjátok el az életet. Pedig könnyen megszerezhetnétek, mert csak arra kellene rábízni magatokat, aki öröktől fogva maga az élet.

Ehhez kaptátok a földi életet. Ott az értelem és szabad akarat birtokában vagytok, ott tanításokat kaptok a földi élet feladatáról, tehát csak akarni kellene, hogy kikerüljetek a halál állapotából. Nagyon rövid a földi élet ideje, és azért amit ajándékba kaptok, ha helyesen használjátok az akaratot, nem kérnek nagy áldozatot érte. És az ember életideje rövid, de elég, hogy a célt elérhesse. Viszont az előfejlődés, hogy az emberi állomást elérjétek, végtelen hosszú ideig tartott. És éppilyen végtelen ideig tart, míg megint megkapjátok a kegyelmet, hogy az akarati döntést megismételhessétek. Ezek örökkévalóságok, melyeknek időtartamáról fogalmatok sincs. A ti gondolkodástok le van határolva. És ahogyan nem tudtok az itt eltöltött idők kínjairól, mert a földi élet idejére elvétetett tőletek a visszaemlékezés arra az időre, amit ez az előfejlődés magába zárt, éppúgy azokról a kimondhatatlan “boldogságokról” sem tudtok, amit az “örökélet” fogalma zár magába. Nem tudtok a dicsőséges dolgokról, amelyek birodalmamban rátok várnak, ha a végérvényes visszatérésre határozzátok el magatokat. És nem lehet bizonyítani, sem az egyik, sem a másikról való ismeretet, mert a szabad akarati döntés akkor lehetetlenné válna.

De higgyétek el bizonyítás nélkül is. És ennek megfelelően éljétek a földi életet. Ne játsszátok el a Birodalmamban folytatott élet boldogságát. Ezeket a lehetőségeket vonjátok be értelmi gondolkodástokba, akkor is, ha még hihetetlennek tűnik. Éljetek úgy, hogy ne kelljen szemrehányást tenni magatoknak, ha egyszer elérkezik az óra, hogy búcsút vesztek a Földtől. Hallgassátok meg azokat is, akik ilyesmikről beszélnek, olyan dolgokról, amelyeknek a materiális világhoz semmi közük. És gondolkodjatok róla, képzeljétek el, vajon miképpen állnátok ott, ha azoknak lenne igazuk! Túl nagy tét áll a játszmán az emberek számára. Nem az évek számáról van szó, mint pld. a földi lét évei – hanem az örökéletről. A legnagyobb boldogság soha véget nem érő állapotáról van szó. Egy világossággal, és erővel betöltött állapotról, amelynek kezdetben birtokában voltatok. Csak egy “pillanatra”, egy nagyon rövid időre kellene lemondani a földi, teljesen értéktelen dolgokról.