A mindennapi stressz előbb-utóbb felgyülemlik az emberben, ha nem tudja azt megfelelően kezelni magában. Nem tudja észrevenni a kiutat,hiszen a borongós elme csupán a homályban tapogatózik, sötéten látja a világot, és szépen lassan, végső elkeseredésében elveszíti a hitét mindenben, amelyben korábban hitt, így végül már önnön magában is! Ha valaki elérkezik az önsajnálat mardosó állapotába, addigra már észrevétlenül és öntudatlanul bele is sétálhat abba a csapdába, amelyet ördögi körnek is szoktunk nevezni, ahonnan pedig nagyon de nagyon nehéz, csaknem lehetetlennek látszó feladat kikecmeregni. Próbáljuk előcsalogatni magunkból azokat a már rég elfeledettnek hitt emlékeinket, amelyek jóleső érzésekkel töltenek el bennünket, és azokat a pillanatokat, amelyek miatt kellemesen érezhetjük magunkat, amelyek olykor akár még egy kis mosolyt is csalhatnak az arcunkra. Ezek a picinyke örömteli pillanatok talán kiutat mutathatnak a leggyötrőbb sötétségből is, hiszen megcsillantják a rég elfeledettnek hitt remény sugarát.

Ne is várjunk tovább a „sült galambra”, hogy majd egyszer esetleg magától a szánkba repüljön. Nem mindig célszerű tehát, ha más forrásból várjuk a megoldást a problémáinkra. Bármiképpen is, de végül mindig rá kell jönnünk arra felemelő igazságra, hogy a kulcs bennünk rejlik. Hiszen mi magunk vagyunk a titok nyitja. Csupán fel kell ismernünk ezt a tényt és el kell fogadnunk. El kell hinnünk, magunkba kell táplálnunk, hogy képesek vagyunk rá, mert az erőnk megvan hozzá…

...ezzel az erővel születtünk… belénk van kódolva. Még akkor is így van, ha ezt néha nem is látjuk meg kellőképpen. Ha úgy éreznénk, hogy nincs erőnk elménk poklának lehúzó erejével szembeszállni, akkor merítsünk erőt saját szellemi tartalékainkból, melyek mindig ott állnak készenlétben, és csak arra várnak, hogy aktivizálódjanak. Úgy tartják a bölcs emberek, hogy a fényt leginkább úgy látja meg a szem, ha már szembesült a sötétséggel is. Le kell tehát néha ereszkednünk ahhoz a pokol kénköves tornácára, hogy emberi lelkünk megtapasztalhassa újra a reményt, a fényt, a hitet és a földi mennyországot…