“Savin’ Me”: Isten lehetõvé tette az embernek, hogy válasszon. Vagy Neki engedelmeskedve él vagy fellázad az Õ igazságos uralma ellen. Az ember választása a bűnbeesést eredményezte. A bűn – egyszerûen fogalmazva – Isten iránti engedetlenség. Õ a Teremtõ, akinek engedelmeskedni kell. És ami még fontosabb, hogy maga Isten az igazság mércéje. A bűn fizikai halált és Istentõl való lelki elszigetelõdést eredményez. Az elszigetelõdés azért következett be, mert Isten tökéletes és tiszta.

Kárhozatra juthat-e egy megtért ember? Lehetséges-e, hogy egy keresztyén aki elfogadta Jézus Krisztust személyes Megváltójának, akkorát vétkezik, hogy elveszti üdvösségét, és a pokolra jut, az utolsó ítéletnél pedig a tüzes tóba vetik? Jézus szerint egy megtért bűnös többet ér tíz ártatlannál. Az úrtól jön a szabadulás!. Ez egyszerre negatív és pozitív dolog, mert megszabadultunk egy vesztes állapotból, és megmentettek lettük, ami számtalan áldást biztosít a hívõ számára attól a pillanattól kezdve, hogy hitt Krisztusban.

Szinte mindenki átélte, hogy szeretetet kért és elutasítást kapott. Bántódások érték, meghalt a remény. Az elutasítás, a bukás, a megalázottság és más sérülések hatására érzelmeink megdermednek, de a szeretet érzékenységet igényel, szüksége van a nyitottságra. Azok az emberek, akiknek érzelmi élete pajzs mögött remeg, nem élhetik szeretet történetüket. Úgy érzik, tetteik szerint ítéltetnek, nem pedig lényegük alapján. Az életedben meglévő szeretet csak annyira lehet értékes, amennyire annak észleled.

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk. De tudod, nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik.

Mért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolsz, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád… Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik. Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak.

A mindennapi stressz előbb-utóbb felgyülemlik az emberben, ha nem tudja azt megfelelően kezelni magában. Nem tudja észrevenni a kiutat, hiszen a borongós elme csupán a homályban tapogatózik, sötéten látja a világot, és szépen lassan, végső elkeseredésében elveszíti a hitét mindenben, amelyben korábban hitt, így végül már önnön magában is! Ha valaki elérkezik az önsajnálat mardosó állapotába, addigra már észrevétlenül és öntudatlanul bele is sétálhat abba a csapdába, amelyet ördögi körnek is szoktunk nevezni, ahonnan pedig nagyon de nagyon nehéz, csaknem lehetetlennek látszó feladat kikecmeregni.

Hallgasd meg azt, amit mások mondanak neked. Más emberek rámutathatnak személyiséged olyan részeire, amelyeknek Te nem is vagy tudatában. Légy nyitott mások megjegyzéseire és konstruktív kritikáira, nézd ezeket objektív módon, és legyél képes azt mondani, hogy ” Igen, ez így van. Ezen még dolgoznom kell.” , vagy ” Nem, ezt nem jól látják. Én egyáltalán nem vagyok olyan.” Az a legfontosabb, hogy figyeld meg saját kulcsmondataidat. Mik a kulcsmondatok? Azok az állítások, amelyek tükrözik belső meggyőződéseidet.

Mindent elérhetsz az életedben! Nem hiszed? Pedig a világ a bőség elvére alapszik. Mindenből van bőven. Van szeretet, egészség, tiszta ivóvíz, idő, kiváló emberi kapcsolatok. Minden van, ami szükséges a boldogságodhoz. Akkor mégis mi a hiba? Az első és legfontosabb dolog, hogy tudd, mit akarsz elérni! Rengeteg ember csak hánykolódik szürke mindennapjaiban, pazarolván értékes életenergiáját. Napról-napra boldogabb életet élhetnének, Nem ezt Teszik! Csak ülnek otthon és szomorkodnak, hogy nekik ez jutott, ezt szánta a sors.

Mért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolsz, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább acsapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád… Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik. Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak.

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogyvidámak és nagyon boldogok legyünk. De tudod, nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik.

Szinte mindenki átélte, hogy szeretetet kért és elutasítást kapott. Bántódások érték, meghalt a remény. Az elutasítás, a bukás, a megalázottság és más sérülések hatására érzelmeink megdermednek,de a szeretet érzékenységet igényel, szüksége van a nyitottságra. Azok az emberek, akiknek érzelmi élete pajzs mögött remeg, nem élhetik szeretet történetüket. Úgy érzik, tetteik szerint ítéltetnek, nem pedig lényegük alapján. Az életedben meglévő szeretet csak annyira lehet értékes, amennyire annak észleled.

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen, sok öröme van, elveszíthetetlen. Van öröm, amely mindörökre tart, nem árt neki se szó, se tűz, se kard,se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor, mitől a világ oly sokszor komor. Van öröm, amely soha nem apad, s ez az öröm: add másoknak magad, míg élsz, magadat mindig adhatod. Adj szót, vigaszt, ha van falatot, derűt, tudást, vagy békülő kezet, mindez tiéd! Vesd másba s nézheted, hogy nő vetésed, hozva dús kalászt, s meggazdagítva lelked asztalát.

A mindennapi stressz előbb-utóbb felgyülemlik az emberben, ha nem tudja azt megfelelően kezelni magában. Nem tudja észrevenni a kiutat,hiszen a borongós elme csupán a homályban tapogatózik, sötéten látja a világot, és szépen lassan, végső elkeseredésében elveszíti a hitét mindenben, amelyben korábban hitt, így végül már önnön magában is! Ha valaki elérkezik az önsajnálat mardosó állapotába, addigra már észrevétlenül és öntudatlanul bele is sétálhat abba a csapdába, amelyet ördögi körnek is szoktunk nevezni, ahonnan pedig nagyon de nagyon nehéz, csaknem lehetetlennek látszó feladat kikecmeregni.

A harag árt a haragosnak és annak, akire irányul. Ezzel kapcsolatban a fő probléma: hogyan tartsuk féken a saját haragunkat, és hogyankezeljük mások ellenünk irányuló agresszióját. Nézzünk szembe azzal, hogy csak az esetek egy kisebb részében ismerjük el, tudunk róla, ha haragszunk. Az ellenséges érzelmeknek ugyanis számos olyan megnyilvánulási formája van, ami nem is tudatosul, hiszen éppenséggel a harag elkendőzésére szolgál. De miért van bennünk egyáltalán harag, honnan ered az agressziónk?

“Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat. Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielőtt felorsóznád azokat az álmokat… tartsdfeszesen… és orsózz… ne add fel… kapaszkodj bele a hálóba…, s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is… de ne engedd őket elszökni…” Ha még nem történt meg az életedben a régen várt szabadulás, és úgy érzed, hogy az Úr elfeledkezett rólad, elhagyott téged, máshol jár az esze, nem figyel rád – ne félj, csak higgy, és bízz az Úrban, mert hűséges, és minden bajodból meg akar szabadítani.

Ha még fiatal keresztény vagy, akkor még mielőtt elkezdenél mások felé szolgálni, tölts időt azzal, hogy áttanulmányozod, ki is vagyKrisztusban. Fontos, hogy ne azért akarj másokon segíteni, mert egy nyomás van rajtad, és úgy érzed, hogy jó dolgokat kell tenned, hogy jól érezd magad; hanem azért, mert szereted Istent, és követed a vezetését. Ha pedig már jól ismered az Igét, és tudod, ki vagy Krisztusban, akkor itt az ideje, hogy felállj, és ezt mondd: Igen, telve vagyok Isten Igéjével.

Egy roma ikerpár – egy maffiavezér és egy lelkész – történetének feldolgozása nem mindennapi módon. Egy intézetből indulnak, majdkettéválik az útjuk. A film az önzetlen szeretet mélységét mutatja be megrázó módon… Az intézetben felnőtt roma ikerpár eltávolodik egymástól, miután egyiküket beszippantja a helyi alvilág. Kis Corleone egyre agresszívabban tör a hatalomra, és minden eszközt megragad, hogy ő legyen a kerület ura, belülről azonban magány és félelem emészti, amit további rémtettekkel kompenzál.

A hét pecsét, a hét trombita és a hét pohár az utolsó időkben bekövetkező isteni csapások három, egymást követő sorozata. Ecsapások az idő előrehaladtával egyre súlyosabbak és pusztítóbbak. A hét pecsét, a hét trombita és a hét pohár összekapcsolódnak egymással. A hetedik pecsét feltörése vezeti be a hét trombita megszólalását, és a hetedik trombita megszólalása vezet a hét pohár kitöltéséhez. A hét pecsétből az első négy az apokalipszis négy lovasaként ismert.

Az ember az önzés és felelősség-áthárítás által hozott helytelen döntésének következtében sérült természetéből adódóan, képes aszeretettel ellentétes módon is akarni. Attól függően, hogy milyen forrásból kívánja a maga boldogságát megvalósítani, az ebből fakadó döntése határozza meg akaratának milyenségét, irányát, mértékét. Annyira elrontotta az ember a maga természetét, hogy Istennek szinte újra meg kellett tanítania őt arra a szeretetre, amely Isten lényege, és amelyre minden teremtmény teremtetett.