Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy a víz, a levegő, a talaj az emberi élethez nélkülözhetetlen források. Ezek hosszú idő alatt kialakult és egyensúlyba jutott biogeokémiai körfolyamatoknak köszönhetően olyan erőforrások, amelyek megújulásra képesek. Az emberi tevékenység azonban erősen veszélyezteti ezek megújuló képességét, hiszen az emberi szükségletek és említett környezeti elemek “teherbírása” közötti környezeti egyensúly attól függ, hogy az egyes emberek mennyit “használnak föl” belőlük.

Mindent elérhetsz az életedben! Nem hiszed? Pedig a világ a bőség elvére alapszik. Mindenből van bőven. Van szeretet, egészség, tiszta ivóvíz, idő, kiváló emberi kapcsolatok. Minden van, ami szükséges a boldogságodhoz. Akkor mégis mi a hiba? Az első és legfontosabb dolog, hogy tudd, mit akarsz elérni! Rengeteg ember csak hánykolódik szürke mindennapjaiban, pazarolván értékes életenergiáját. Napról-napra boldogabb életet élhetnének, Nem ezt Teszik! Csak ülnek otthon és szomorkodnak, hogy nekik ez jutott, ezt szánta a sors.

Nincs olyan emberi elme által teremtett vers, dal, mítosz vagy mese, mely vetekedhetne a természet páratlanul izgalmas előadásával. Nincsenek olyan tündérek, najádok, nimfák, melyek akárcsak megközelítőleg olyan csodálatosak volnának, mint a természet valóságos teremtményei. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak.

“Az emberiség megszokta a szegénységet s nem is tud másként; erőteljes egyéniségek aztán időnként megmagyarázzák neki, hogy időszerűen milyen célból szegény, s ezt legtöbbször hálásan el is hiszi; de ez aztán minden”. Amikor olyan emberek beszédét hallgatod, akik megvetéssel emlegetik a pénzt, arra gondolj, vajon ezek kipróbálták-e valaha is a pénztelenséget!?… Forró szél fúj, pókhasú, legyekkel ellepett gyermekek ülnek a földön, és csak bámulnak a semmibe!