Szeretettel köszöntelek a Inspiration to Life közösségi oldalán!
Gyere velem,dolgozzunk együtt! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Inspiration to Life vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Inspiration to Life közösségi oldalán!
Gyere velem,dolgozzunk együtt! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Inspiration to Life vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Inspiration to Life közösségi oldalán!
Gyere velem,dolgozzunk együtt! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Inspiration to Life vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Inspiration to Life közösségi oldalán!
Gyere velem,dolgozzunk együtt! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Inspiration to Life vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
9 éve | Mr Nabucco | 0 hozzászólás
‘Az emberi lélek igen figyelemre méltó szerkezet. Az, hogy nem látod a sebet, nem jelenti azt, hogy nem is fáj. Nyomot hagy, de vajon
begyógyul-e valaha? A lélek egy út, egy utazás, amelyet nekünk magunknak kell megtennünk. A lélek fájdalma nem lehet oly erős, hogy ne találna valamilyen reményre a testben. A léleknek önmagába kell szállania, hogy hit támadjon bennünk. Lélkünk heves benső viharában a gondolat úgy csapkod, mintha folyadék lenne. Ide-oda hányódik, megdagad, s néha a hullámok tompa moraját hallatja.
9 éve | Mr Nabucco | 0 hozzászólás
Megint úgy jön el az ősz, hogy egyetlen reményem se teljesül. Csak jön, bő lódenkabátját meglebbenti, és barna ujjával sietve körberajzolja a
gesztenye leveleit. Megint! Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük. Egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu