Mi lenne, ha csak azon múlna, hogy mennyi van belőle, hogy mennyit vagyunk hajlandóak el- és befogadni belőle? Mi lenne, ha mindnél többet fogadsz el, annál több jutna másnak is? Mi lenne, ha a pénz nem számítana? Manapság, mikor szinte már minden a pénzről szól, érdekes lehet belegondolni, hogy mi lenne velünk pénz nélkül. Egy világban, ahol a pénz mindennél többet ér. Pénzt kapsz azért, mert csinálsz valamit, és pénzt fizetsz azért, amit mások csináltak. Szépen körbe-körbe forog az egész, és talán már innen is egyre többen érzik azt, hogy ez bizony az úr.

A katonák felállították keresztemet, és a gödörbe helyezték. Rátekintettem a tömegre, bár megdagadt szememmel alig láttam. Néztem az embereket. Nem láttam egy barátot sem azok között, akik gúnyoltak. Senki sem volt ott, hogy megvigasztaljon. „Istenem! Istenem! Miért hagytál el engem?” Elhagytak mindazok, akik szerettek…. Tekintetem Anyámra esett. Ránéztem és megszólalt a Szívünk. „Neked adom szeretett gyermekeimet, hogy legyenek a Te gyermekeid is, légy Te az Édesanyjuk.” Emlékszel amikor a kereszten voltam?

“Savin’ Me”: Isten lehetõvé tette az embernek, hogy válasszon. Vagy Neki engedelmeskedve él vagy fellázad az Õ igazságos uralma ellen. Az ember választása a bűnbeesést eredményezte. A bűn – egyszerûen fogalmazva – Isten iránti engedetlenség. Õ a Teremtõ, akinek engedelmeskedni kell. És ami még fontosabb, hogy maga Isten az igazság mércéje. A bűn fizikai halált és Istentõl való lelki elszigetelõdést eredményez. Az elszigetelõdés azért következett be, mert Isten tökéletes és tiszta.

Kárhozatra juthat-e egy megtért ember? Lehetséges-e, hogy egy keresztyén aki elfogadta Jézus Krisztust személyes Megváltójának, akkorát vétkezik, hogy elveszti üdvösségét, és a pokolra jut, az utolsó ítéletnél pedig a tüzes tóba vetik? Jézus szerint egy megtért bűnös többet ér tíz ártatlannál. Az úrtól jön a szabadulás!. Ez egyszerre negatív és pozitív dolog, mert megszabadultunk egy vesztes állapotból, és megmentettek lettük, ami számtalan áldást biztosít a hívõ számára attól a pillanattól kezdve, hogy hitt Krisztusban.

Fontos, hogy hagyjuk, hogy az Úr találkozzon velünk! Amikor csak mi találkozunk az Úrral, mi vagyunk úgymond a találkozás „házigazdái”. Amikor viszont hagyjuk, hogy az Úr találkozzon velünk, Ő lép be hozzánk és teljesen megújít bennünket, mert ez az eljövetel, ami Krisztus eljövetelét jelenti: megújít mindent, a szívet, a lelket, az életet, a reményt és az utat. Úton vagyunk a hittel, hogy találkozzunk az Úrral és elsősorban, hogy engedjük, hogy Ő találkozzon velünk.