Kezünkben vannak a megoldások, amelyekkel megállíthatjuk a bolygó földterületeinek teljes pusztulását, és létezik némi politikai akarat is erre vonatkozóan. A nagy kérdés csak az, hogy képesek leszünk-e kitartani az elkövetkező generációkon át, hogy rendbe hozzuk az eddig elkövetett hibákat. Soha nem volt olyan megosztott a világ, mint most: vallási háborúk, népirtások, a bolygó pusztítása, gazdasági válságok, depresszió, szegénység. És mindenki azonnali megoldást vár legalább néhány problémára a világban, vagy a saját életében.

Az örökéletet el ne játszátok. Ne tékozoljátok el az örökéletre való lehetőséget. Igaz, egyszer mindenkinek ez lesz a sorsa, viszont addig öröknek látszó idők múlhatnak el. Végtelen kínok, és sötétségben eltöltött idők, amikor az erőtlenség és sötétség amiatt, mintha a halál állapotában lennétek. Végtelen hosszúra megnyújthatjátok a magatok számára ezt a kínos időt, hogy akár “örök kárhozatnak” is nevezhetnétek – de amit nem én teszek rátok, hanem a magatok szabad akaratával teremtitek meg magatoknak.

Az 1990-es évek óta az egyik legaggasztóbb jelenség a világban. Az emberkereskedelem a világ harmadik legnagyobb és leggyorsabb ütemben növekvő bűnözői iparága. Emberek millióit tartják rabszolgakörülmények között gyárakban, farmokon, otthonokban. Az utazás egyre gyorsabbá és egyszerűbbé válása, valamint az olyan új technológiák, mint az internet egyre szélesebb körű elterjedése következtében az emberkereskedelem egyre nagyobb méreteket ölt, a 21. század első éveiben az egyik leggyakrabban felmerülő témakörré vált az emberi jogok területén.

A szeretet örök, a szerelem nem? A szerelem sokak szerint több, mint erős szeretet. Mindannyian ismerünk embereket, akiket nagyon szeretnek, de nem szerelmesek, és néhányan szenvedélyes szerelmet élnek át olyan személyek iránt, akiket nem különösebben szeretnek. A kutatások megerősítik ezeket a mindennapi megfigyeléseket. A romantikus szerelem egyik kutatója, Rubin rámutatott, hogy a szeretet és szerelem közös alapokkal rendelkezik: mindkettő bizonyos attitűd (=érzelmi viszonyulás), mellyel egy másik személy felé fordulunk, s mindkettő az egyénen belüli érzelmek, gondolatok láthatatlan csomagjából áll.

A szeretet önmagunk elfogadásával és megszeretésével kezdődik. Ha szeretjük magunkat, szeretni fog a többi ember is, mert a szeretet szétárad, és visszatalál hozzánk, olyan, mint egy energia. A szerelem valami sokkal másabb ennél, amikor liftezik a gyomrunk, ugye ismerős? És itt még nincs vége, nem is csak egyféle szerelem létezik. A szeretet nem egyenlő a ragaszkodással, a másik magunkhoz kötésével és a megszokásból kialakult összetartozással sem. A szeretet végtelen, akik elfogadják magukat, és elhiszik, hogy érdemesek a szeretetre, és mások felé is szeretetet sugároznak, eközben hagyják őket járni a saját útjukon, azok részesülnek a szeretetben.

Önzetlenül lehet csak igazán szeretni! A szeretet az élet alapelve, létszükségletünk. Azért élünk, mert szerettek minket és addig élünk, amíg szeretni tudunk. A szeretet meghatározása igen nehéz, szinte lehetetlennek látszó feladat. Már a magasabbrendű állat is elpusztul, ha társai kivetik maguk közül, vagy ha csecsemő korában anyai szeretet, gondoskodás nélkül nő fel: felnőttként életképtelen lesz. Az emberi pszichikum számára is létfontosságú a szeretet, amely tanult érzelem.

Sokszor kaphatjuk magunkat azon, hogy nem saját magunkat adjuk. Különböző “álarcokat” viselünk attól függően, hogy milyen társaságban vagyunk éppen. Ezek a “álarcok” általában reflexszerűen, tudat alatt “ugranak fel” arcunkra. Ha viszont tudatosan elkezdjük figyelni, hogy mikor milyen “álarcot” viselünk, abban a pillanatban saját magunkat is megtalálhatjuk. Vajon miért viselünk “álarcokat? Születésünkkor minden szempontból véve csupaszon érkezünk e világra: nemcsak testünk, lelkünk is meztelen, “álarc-mentes”.

A formába rendezett hangok „olyan örömet váltanak ki, amely nélkül az emberi természet nem élhet túl. Ki az köztetek, aki szerelmes lett, s nem hallott zeneszót? Vagy a valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene? Leírták már számtalanszor, milyen zene milyen érzelmeket, lelkiállapotot szül, ahogy azt is, hogy használható a muzsika terápiaként, mi történik az agyban, amikor zenét hallgatunk, vagy amikor még csak készülünk rá…? Lélekkitörés! Ez a helyes szó.