Az ember az önzés és felelősség-áthárítás által hozott helytelen döntésének következtében sérült természetéből adódóan, képes aszeretettel ellentétes módon is akarni. Attól függően, hogy milyen forrásból kívánja a maga boldogságát megvalósítani, az ebből fakadó döntése határozza meg akaratának milyenségét, irányát, mértékét. Annyira elrontotta az ember a maga természetét, hogy Istennek szinte újra meg kellett tanítania őt arra a szeretetre, amely Isten lényege, és amelyre minden teremtmény teremtetett. Minden embernek meg kell értenie, hogy csak úgy lehet boldog, ahogy Isten is boldog, mert Isten az embert a maga boldogságára teremtette. Ezért lényeges szempont, hogy minden szellemi teremtmény tisztában legyen a szeretet fogalmával, helyesen értelmezze azt, mert csak ennek függvényében képes akarni azt a jót, amivel Én, mint Szeretet azonosítottam magam.

Akiben, mint szeretet benne élhetek, annak akarata is Hozzám alkalmazkodik, mert, aki úgy szeret, mint Én, annak gondolkodásmódja, látásmódja is a tiszta szeretethez igazodik. Ha ezt a szellemi-lélek felismeri és elfogadja, akkor a benne megfogalmazódó “Szeress, és tégy, amit akarsz” gondolatiságában, immár soha nem kerülhet egymással ellentétbe a szeretet és az akarat. Minden szellemi teremtménynek Isten szemszögéből kell tudni mérlegelnie szeretetének és akaratának helyességét, és nem az emberek sérült természete, szeretete szerint. Csak így lehetséges, hogy az ember, a benne végbemenő gondolkodás-átalakítás révén, már nem visz véghez a szeretettel ellentétes cselekedetet, mert minden, amit tesz, immár összhangban van a benne élő isteni szeretettel és akarattal. Ezért, aki képes úgy szeretni, mint Isten, az önmagának, és a másik embernek is csak azt a jót akarhatja, amit Isten lát jónak, és nem azt, amit az emberek. Ebben pedig nincs számára semmilyen kényszer, mert neki már ez a természetes, ez az ő természetes szabad akarata. Vagyis, akképpen veti alá magát Isten akaratának, hogy ő saját meggyőződéséből, szabadon akarja azt, amit Isten akar, mert eggyé válik vele. Ennek következtében már nem fordulhat elő az, hogy a szeretetre hivatkozva olyasmit akarjon, ami ellentétes lehet Isten szeretetével, és így nem is cselekszik azzal ellentétesen.