Isten jelenlétének hite: Jelenvaló vagyok, amint igazságban és szellemben velem összekapcsolódtok. De ti még mindig a távolban kerestek. Kevesen vannak, akik átadják magukat mint gyermekeim,akik tehát helyes viszonyban vannak velem. Az emberek többsége beszél ugyan Istenről és Teremtőről, hisznek is egy hatalommal teljes lényben – de azt hiszik ez a lény végtelen, és messze van tőlük. Nem tudják, hogy én mint Istenük és Teremtőjük, szeretnék kapcsolatban lenni velük. Azt sem tudják, hogy a kapcsolatot maguknak kell helyreállítani, mert ők voltak akik valamikor eltávoztak tőlem, tehát most maguknak kell a visszatérésre is törekedni. De bensőséges imára nem képesek, azaz hogy velem lélekben és igazságban párbeszédet folytassanak, vagy legalább egy bensőséges sóhajt küldenének felém, ami a szívük mélyéből jön.

Csak előre megtanult imával közelednek, és annak nincs előttem értéke, nem hallom meg, nem is hallgathatom meg, mert azt akarom, hogy szellemben és igazságban hívjanak. Azt akarom, hogy bensőséges gondolatok szálljanak hozzám, amelyek arra indítanak, hogy a kérőhöz hajoljak, közeledjem hozzá, és jelenvaló legyek nála. Áldottak, akik már létrehozták ezt a bensőséges kapcsolatot, tehát akik szellemben és igazságban jelenvalóvá tesznek, és akikhez épp ezért szólhatok.

Vágyódjatok Jelenlétemre! De jelenlétemnek a tiszta szív is feltétele, olyan szív, amely szeretete által felkészítette magát hogy lakásom lehessen, és ahova betérhetek. Amikor az emberek olyan Istenben hisznek akivel kapcsolatba léphetnek, akkor életvitelük is már a szeretetben való élés, különben nem volna meg bennük ez a hit, mert a hit csak a szeretet által lesz eleven. De az emberekből hiányzik a szeretet, mert elhidegült az emberek között. Ezért csak ritkán található eleven hit, az a hit amely engem keres, és arra indítja, hogy kapcsolatot teremtsen. Mert a szeretet már velem való szeretetet jelent, a szeretet gyakorlásával engem von magához, és okot ad jelenlétemre.

Ezért egyedül a szeretet határozza meg, hogy az ember milyen viszonyban áll velem. Mert ahol a szívben felgyullad irántam a szeretet, ott érezhető egy halk, benső késztetés, amelynek én vagyok a célja. Tehát a szerető ember imádkozik, és pedig szellemben és igazságban, mert a benne lévő szeretet állítja helyre a kapcsolatot az örök szeretettel, VELEM, aki most jelenvaló lehetek. És ha jelenvaló vagyok, akkor meg is nyilvánulhatok – gondolatait irányíthatom, olyan gondolati gazdagságot fordíthatok feléje, amelyet csak tőlem kaphat, MAGAM lehetek tevékeny benne, ahogyan megígértem. Viszont jelenlétemre mindig szükség van, és engem csak a szeretet-gyakorlat tud arra indítani, hogy valakinél jelenvaló legyek. Szeretet nélküli viselkedésükkel viszont az emberek nagyon távol tartják magukat tőlem.

Nem ismernek föl, mert szellemük még sötét. Ezért lehetetlenné teszik, hogy közvetlenül hatást gyakorolhassak rájuk gondolati megszólításaimmal, mert Istentől való távolságukban nem fogadnak be magukba, és nem is értik mi az, ha embertársaik meg is adják nekik az ismeretet rólam. Ezért hitre is nehezen lehet indítani őket Isten iránt, aki Atyjuk kíván lenni, aki mint gyermekeit, boldoggá akarja tenni őket, mert ennek előfeltétele hogy ők keressenek vele kapcsolatot. Ha nincs bennük szeretet, nem tudnak hinni, mert nincs ami a hitet életre hívná. Ezért nem is képesek szellemben és lélekben imádkozni, hacsak valami igen nagy szerencsétlenség nem tör rájuk. Mert akkor hozzám kiáltanak, a Menny és Föld hatalmas Teremtőjéhez, aki őket is megteremtette. És ha aztán a szívből feltör egy ilyen kiáltás, akkor azt hallom és meghallgatom. De egyedül én tudom, minden egyes embernek milyen a szíve.