A modern kereszténység köreiben nagyon jól ismert és gyakran használt az újjászületés kifejezés. A legtöbb, magát keresztényneknevezõ egyénnek azonban fogalma sincs arról, hogy mit is jelent valójában, a bibliai értelemben újjászületni, s mi megy végbe az egyénben az újjászületésekor. A hitet csakis a Szellem által vagyunk képesek megélni és gyakorolni. Ezért az újjászületésnek szellemileg kell megtörténnie, tehát egyáltalán nem lehet fizikai illetve testi vonatkozású. Pontosan ez okból hasonlította Krisztus a szélhez, ami nem látható. A Héb. 6:12 rámutat arra, hogy ez végeredményben olyan folyamat, ahol örökségünket a hit által nyerjük el, követve azok példáját, akik szintén hittel és türelemmel lettek örökösei az ígéreteknek. Vannak szervezetek, akik bár nem fogadják el a hierarchikus, világi kereszténység tanításait, de maguk is félreértik a választottakra ruházott felelõsséget, különösen azt az aspektusát, hogy buzgón és teljes odaadással kell a hitünk által cselekedni, élni.

A korai egyház nem volt hierarchikus felépítésû, bár nagyon jól szervezett volt, ahol a tagok önfeláldozó odaadással szolgáltak a hitben és egymás felé. Vannak egyének, akikben elõítéletek alakultak ki a szolgálatok vagy akár a szervezettség felé, mert elõtte valamely hierarchikusan felépített szervezetben szellemileg vagy elnyomták, vagy olyan feladatokkal terhelték õket, amelyek csak az emberi szervezet céljait szolgálták. Ez a fajta túlzott tartózkodás azonban szintén hibákba sodorja az embert. Az újjászületés ugyanis azt jelenti, hogy újjászülettünk a hit munkájának végzésére, együtt, szervezetten azokkal, akik szintén újjászülettek, és ennek a munkának a részesei az egyházban, Krisztus testében.

Bár az egyház nem hierarchikus felépítésû, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell szervezettnek és fegyelmezettnek lenniük, egy olyan testületben, amelyet eleve az Isten morális törvényei vezetnek. Igen, eljön majd annak is az ideje, amikor senki nem dolgozhat a hitért (Ján. 9:4), de addig az idõig végeznünk kell a ránk bízott munkát. Egy katona kötelessége az, hogy szervezett körülmények között küzdjön és harcoljon hazája érdekeiért. Izrael szellemi harcban áll a Messiás eljöveteléig, aki majd véglegesen alávet magának minden nemzetet. Nem kerülhetjük el sem a harcokat, sem a munkákat, amelyek Isten országáért folynak, mert azt csak egy öncélú és fegyelmezetlen katona teszi meg.