Minden életútját járó keresztény számára elõbb vagy utóbb elérkezik a félelem pillanata. Talán veled is elõfordult már, hogy vihar dúlt aszívedben. Esetleg azt érezted, hogy a szembeszél pont az ellenkezõ irányba visz, mint amerre menni szeretnél; vagy attól féltél, hogy a te, vagy a családod élete hajótörést szenved. Ki kerülheti el a próbatételeket, mely bukás vagy szegénység, depreszszió, kétely vagy kísértés formájában jelentkezik? Sokszor a mellettünk lévõk fájdalma miatt szenvedünk: a fiunk képtelen megtalálni a saját útját, vagy kábítószeres lett; férjünk alkoholista vagy munkanélküli, a számunkra kedves személyek külön élnek vagy elváltak, szüleink idõsek és betegek… Félelemmel tölt el bennünket a minket körülvevõ, háborúkkal, erõszakkal, igazságtalansággal teli materialista és individualista társadalom… Látva ezt a helyzetet kételyünk támadhat: Hova lett Isten szeretete? Minden csupán hiú ábránd és képzelgés volt? Nincs annál szörnyűbb, mint egyedül érezni magunkat a megpróbáltatás idején.

Minden szenvedés elviselhetetlenné válik, ha senkivel sem tudjuk megosztani fájdalmunkat, amikor nincs senki, aki segíteni tudna a nehéz helyzetek megoldásában. Jézus jól tudja mindezt, ezért tűnik fel a viharos tengeren, mellénk szegõdik, és újból elismétli: Bátorság! Én vagyok, ne féljetek! Jézus valóban behatolt minden fájdalomba, magára vett minden megpróbáltatást, azonosult mindannyiunkkal.

Õ van jelen minden mögött, ami fáj, ami félelemmel tölt el. Minden alkalommal, amikor valami bánt, amikor agyonnyom egy fájdalmas helyzet, ismerjük fel azt a mögötte elrejtõzõ igaz valóságot, hogy Jézus kopogtat az életünkben, Õ mutatkozik meg nekünk sokféle arcainak egyikével. Nevezzük a nevén: Te vagy az, kétség-elhagyott Jézus; Te vagy az, elárult-elhagyott Jézus; Te vagy az, betegség-elhagyott Jézus. Engedjük, hogy beszálljon a bárkánkba, fogadjuk be, hagyjuk, hogy behatoljon az életünkbe! Aztán folytassuk az életünket, vessük bele magunkat a felebarát iránti szeretetbe, ahogyan azt Isten akarja tõlünk! Fel fogjuk fedezni, hogy Jézus mindig Szeretet. Így mi is, mint a tanítványok, mondhatjuk neki: “Te valóban Isten fia vagy!”