Szeretettel köszöntelek a Inspiration to Life közösségi oldalán!
Gyere velem,dolgozzunk együtt! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Inspiration to Life vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Inspiration to Life közösségi oldalán!
Gyere velem,dolgozzunk együtt! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Inspiration to Life vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Inspiration to Life közösségi oldalán!
Gyere velem,dolgozzunk együtt! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Inspiration to Life vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Inspiration to Life közösségi oldalán!
Gyere velem,dolgozzunk együtt! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Inspiration to Life vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
9 éve | Mr Nabucco | 0 hozzászólás
Mi lenne, ha csak azon múlna, hogy mennyi van belőle, hogy mennyit vagyunk hajlandóak el- és befogadni belőle? Mi lenne, ha mindnél
többet fogadsz el, annál több jutna másnak is? Mi lenne, ha a pénz nem számítana? Manapság, mikor szinte már minden a pénzről szól, érdekes lehet belegondolni, hogy mi lenne velünk pénz nélkül. Egy világban, ahol a pénz mindennél többet ér. Pénzt kapsz azért, mert csinálsz valamit, és pénzt fizetsz azért, amit mások csináltak. Szépen körbe-körbe forog az egész, és talán már innen is egyre többen érzik azt, hogy ez bizony az úr.
9 éve | Mr Nabucco | 0 hozzászólás
A katonák felállították keresztemet, és a gödörbe helyezték. Rátekintettem a tömegre, bár megdagadt szememmel alig láttam.
Néztem az embereket. Nem láttam egy barátot sem azok között, akik gúnyoltak. Senki sem volt ott, hogy megvigasztaljon. „Istenem! Istenem! Miért hagytál el engem?” Elhagytak mindazok, akik szerettek…. Tekintetem Anyámra esett. Ránéztem és megszólalt a Szívünk. „Neked adom szeretett gyermekeimet, hogy legyenek a Te gyermekeid is, légy Te az Édesanyjuk.” Emlékszel amikor a kereszten voltam?
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu