Advent. A Jézus születésének ünnepére való várakozást a böjt, a bűnbánat és a tettekben megnyilvánuló jócselekedetek mellett a kifejezetten csak erre az időre jellemző katolikus szertartások és szokások is segítik. Az adventi készület hagyománya a 4. századból ered, amikor a vízkeresztkor tartott keresztelések előtt háromhetes előkészületi időt tartottak. A következő században ez a várakozás átalakult: már a karácsonyra, Krisztus megszületésének ünnepére készültek lelkileg a keresztények az ünnepet megelőző hat héten keresztül, ebből rövidült le a négy vasárnapot átívelő adventi időszak.

Nagyon meggyöngült a hit az emberek körében. Az emberek ismerik azokat a tanításokat amelyek rám, Istenükre és Teremtőjükre vonatkoznak, de nem fogadják el igazságnak amit előadnak nekik, ésgyakran félredobják azt is, ami megfelel az igazságnak. Maguknak nincs rá képességük hogy az igazságot tekintve kivizsgálják, és nem is járják azt az utat, hogy ezt a képességet megszerezzék. Tehát a hozzám vezető közvetlen utat, amely valóban megajándékozná őket ismerettel és igazsággal.

Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek! Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket őrzöm! Tartsd tőlük távol a kísértéseket, és térítsd őket arra az útra, amely a te dicsőségedbe vezet! Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá! Tudjanak bízni, remélni segítő, megszentelő kegyelmedben! Adj nekik nyugodt éjszakát, zavartalan álmot, reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszésed. Élvezzék a föld örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél, és vezesd őket egyszer országodba, hogy ott egyesülve a szeretetben együtt dicsérhessük szent nevedet mindörökké!

Istenünk: köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is. Te tudod, mennyit fáradozunk, Te tudod, milyen kudarcokat élünk meg.Te látod mindennapi fáradozásainkat mennyire eredménytelennek érezzük.Hozzánk is szólsz Jézus által. Magunktól már sokszor feladtuk volna. Add, hogy sose vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add, hogy az Ő szavát követve megtapasztalhassuk az Ő életet átalakitó erejét. Add, hogy elhagyva mindent, ami fölöslegesen megköt minket, szabadon követhessuk Jézust!

Onnan fentről minden másképpen látszik. Sokkal könnyebbnek tűnik. Látható mindaz, amit itt lent csak sejtünk. Miért nem láthatjuk mi is mindazt, amit odafent látnak? Miért olyan nehéz minden egyes nap,miért kell annyi csatát megvívnod? Ha megkérdezed Őket, azt felelik: miből tanulnál, ha mindig tudnád, melyik a helyes út? Hiszen minden benned van, és érted. A válaszokat ott kell keresned. A tiszta hang elérhető számodra is. Ha úgy akarsz látni ahogyan az égiek, csak figyelj önmagadra.

Isten jelenlétének hite: Jelenvaló vagyok, amint igazságban és szellemben velem összekapcsolódtok. De ti még mindig a távolban kerestek. Kevesen vannak, akik átadják magukat mint gyermekeim,akik tehát helyes viszonyban vannak velem. Az emberek többsége beszél ugyan Istenről és Teremtőről, hisznek is egy hatalommal teljes lényben – de azt hiszik ez a lény végtelen, és messze van tőlük. Nem tudják, hogy én mint Istenük és Teremtőjük, szeretnék kapcsolatban lenni velük.

Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállani az élet terített asztalamellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem elbízni magad semmiféle helyzetben. Mindennek alján az isteni gondolat van, a szellem, mely kormányozza a világot: s ez a szellem nem tűr semmiféle magabiztos kedvtelést, önhitt elégedettséget, pislogó és lusta kielégülést.

Mennyi ember szenved különféle terhek súlya alatt, egyre csak abban reménykedve, hogy kérése elõbbutóbb meghallgatásra talál? Az imádság nagy lehetõség számunkra, mert benne azt szólíthatjuk meg,akinél nincs lehetetlen. Isten várja, hogy gyermekei minden gondjukat, bánatukat neki mondják el. Nem is az imádkozás fontossága kérdõjelezõdött itt meg. A nagy kérdés az, hogy mi vagy ki az alapja a reménykedésnek. Egy bizonyos személy, akit visszavárunk, erõs vágyakozás valami után, amirõl nem tudunk vagy nem akarunk lemondani, vagy pedig maga az élõ Isten?